Rólunk

Home » Rólunk

Rólunk
történetünk

A kezdetek; The beginning

A cukrászdát Kasselik Nándor alapította 1890-ben. Halála után özvegye 1896-ban férjhez ment Hauer Rezsőhöz, aki Esztergomban tanult, majd Stühmer Frigyes budapesti cukorka- és csokoládégyárában bővítette ismereteit, később pedig Gerbeaud Emil budapesti cukrászüzemében dolgozott.  Hauer Rezső átvette a cukrászda vezetését is, amelyet 1899-től már saját nevén, Hauer Czukrászdaként üzemeltetett.

Az eredetileg egyetlen helyiségből álló üzlet az ekkoriban virágzó magyar cukrásziparhoz hasonlóan gyors fejlődésnek indult és hamar elérte jelenlegi méretét, a mai Rákóczi út 47. és 49. számú házak teljes földszintjét elfoglalva. 1901-ben uzsonnateremmel bővült, 1905-ben itt épült fel Magyarország első cukrászgőzkemencéje, majd az első világháború után egy csokoládé- és bonbonüzem is csatlakozott hozzá. Gerbeaud Emil halála után, 1920-ban Hauer Rezsőt a cukrász ipartestület örökös díszelnökévé választotta. Termékei közül a Hauer-krémes volt a legsikeresebb, valamint az ananász és marcipán ízesítésű tejszínes sütemények.

Az üzletet az 1948-as kommunista hatalomátvétel után államosították (ezt Hauer úr csak néhány évvel élte túl), és egy ideig Erkel cukrászda néven működött. Ennek ellenére eredeti, polgári hangulatát meg tudta őrizni egészen a rendszerváltásig, amikor privatizálták, és a vevő „áldásos” működésének köszönhetően végül 1991-ben bezárták. A cukrászdát később egy magyar vállalkozó vette meg, újította fel, és végül 2002-ben meg is nyitotta, de különféle problémák miatt 2008-ban be kellett ismét zárnia.

Az évtizedes kényszerszünet ellenére a Hauer cukrászda emléke a mai napig élénken él a korábbi vendégekben. Csak néhány idézet:

„Mindig onnan vittünk teasüteményt szüleimnek… A mai napig emlékszem a sütemények illatára, pedig az nem ma volt…” (Ica néni)

„Anyukámmal jártunk oda hétvégenként, vagy kaptunk zsebpénzt és iskola után bementünk a Hauerbe.  Nagyon finom volt a Rigó Jancsi és az Esterházy-torta, és persze majdnem minden mignonon volt pirított dió vagy mandula… még a kalácson is!” (F.  Eszter)

 „Edzés után ez volt az egyik törzshelyünk, nyáron sokszor beugrottunk, hogy elnyaljunk egy fagyit hazafelé.” (J. András)

„Az Erkel Színházba jártunk hétvégénként. Szüleimmel az előadások előtt bementünk a Hauerbe fagyizni, de a mignonokat is nagyon szerettem, meg bírtam belőlük enni kettőt-hármat…” (Gyuri)

A Hauer az 1950-es években; The Hauer in the 1950s

A Hauer cukrászda és kávéház történetének legújabb fejezete 2016 decemberében kezdődött, és reméljük, még újabb 118 évig tart… a legenda újjáéledt.